A Pendragon-legenda – ajánló

A méltán népszerű Szerb Antal talán legismertebb regényét tartja a kezében az olvasó. Egy fordulatos, könnyen olvasható, mégis hasznos információkkal teli regény ez, mely hihetetlenül addiktív. Ha műfaját meg lehetne mondani, megtenném, de elég nehéz beazonítani, hisz kikacsint a detektívregénytől a misztikus és történelmi regényen át egészen a komédiáig szinte minden stílusba. Egy, maximum kétdélutános, mégis rettentően beleivódott a magyar kultúrába és köztudatba (legalábbis egy boldogabb világban ez a könyv köztudat és közismeret lenne). Lássuk hát, miért.

Adott egy magyar bölcsészdoktor Londonban, aki alkalmi intellektuális munkákból tartja fent magát, miközben haszontalan dolgok egész tömkelegét tanulmányozza (tipikus bölcsész). Figurája enyhén karikatúra-szerű, főleg ha figyelembe vesszük, hogy még egy olyan helyzet is adódik előtte, ahol felhasználja a korábban összeszedett tudást (Ki tud nyitni egy Shakespeare-kori zárat.) A nőkhöz egészen fura a viszonya, de ez nem zavarja abban, hogy egyszerre körülbelül három hölggyel tartson fent intim viszont. Egy partin bemutatják egy különc figurának: a sorszámmal rendelkező Earl of Pendragon nem gyakran barátkozik, ám ez esetben kivételt tesz és meghívja a doktort vidéki kastélyába és felajánlja neki kutatásra igen patinás családi könyvtárát. Főhősünk természetesen nem tétovázik (pedig bölcsész) és annak ellenére, hogy fenyegető telefonhívást kap, mégis elutazik.

És akkor elkezdődik maga a kaland. Az egész környéket belengi valami mesebeliség, regényesség, misztikusság, ami folyamatosan jelen van a szereplők életében. Mindezt folyamatos humorral fűszerezi az író, illetve olyan történelmi érdekességekkel, amikről valószínűleg semmit sem tudunk (rózsakeresztesek rendje). Azt hiszem erre szokták mondani: lebilincselő történet. A misztikus szál sokáig nagyon jól van bonyolítva, de nekem mégis akad vele egy-két problémám. Illetve csak egy. De nagy.

SPOILER

Egész egyszerűen az a probléma, hogy tényleg misztikus. És a magyarázat is mitikus. Nincs a végén fantasztikus fordulat, ahol kiderül, hogy minden csak egy nagy szerepjáték, vagy egy furcsa lámpával oldották meg a folyton világító fénygömböt. Nem. Szerb Antal rövidre zárja a magyarázkodást. Hogy lehet, hogy egy fejetlen lovas fel-alá vágtázik a walesi pusztán? Úgy, hogy ő egy hatszáz éve halhatatlan fejetlen lovas és ez a hobbija. Ennyi! Számomra rendkívül csalódást keltő volt a befejezés.

SPOILER

Ennek ellenére boldogan fogom újraolvasni és csak ajánlani tudom mindenkinek, akit valamennyire érdekel a történelem/Anglia/a jó könyvek.

Tehát: 8/10