2013. szeptember 19., csütörtök

Elementary (Sherlock és Watson) – kritikán alul

,avagy ilyen szutyokrossz Sherlock feldolgozást még nem hordott a hátán a föld





Töredelmesen bevallom, csak az első részt láttam ebből a sorozatból, de mivel egyszer élünk, kevés időnk meg túl drága ahhoz, hogy ilyen szutyokra pazaroljuk, ezért annak érdekében, hogy az olvasóknak időt spóroljak, lássuk hát, miért borzalmas a Sherlock amerikai változata. (A kritika olvasása legalább nem emészt fel 45 percet, mint egy rész megnézése, bár tele lesz személyeskedéssel és szubjektív véleményformálással.)

A Sherlock című remek brit tévésorozat után az amerikaiak is úgy gondolták, hogy elkészítik a maguk változatát. Ezt nyilván az amerikai közönség igényeire kellett formálni (ennek módszerét remekül kiparodizáló sorozat: Episodes), így lett belőle az a borzalom, amit a nézők elé toltak: Modernizáltuk Holmest!- felkiáltással.

Nézzük a pozitívumokat: a cím ügyesen lett kiválasztva, legalábbis az angol. Vége.

És a negatívumokra váltva: először is lássuk a szereplőket, akik a magyar címben mindketten címszereplővé avanzsáltak. Először Watson tűnik fel a vásznon, és mint kiderül, itt is nagyobb szerepet kapott, csakúgy, mint a Jude Law által megformált alteregója (főleg az Árnyjátékban).
A legmeglepőbb fordulat ebben a változatban, hogy a jó öreg, megfontolt, kissé lassú de mindenképpen szeretetreméltó Watson egész egyszerűen egy nő lett! Kínai nő. Lucy Liu egy olyan volt sebészt játszik, aki véletlenül annak idején megölte egy betegét (hol van itt már a háborúban részt vett, kitüntetett orvos?) és ezért a mentorkodásba menekül. Karaktere az első részben elég érdekesen van megjelenítve: ahhoz képest, hogy mi lenne a dolga, elég egyszerűen beleegyezik a különc Sherlock mindenféle marhaságába, vele tart nyomozni és végeredményben ő oldja meg az ügyet. Itt sem a behódoló Watsont kapjuk meg, folyamatosan visszaszólogat a pimasz detektívnek és nem hagy bennünk kétséget a felől, hogy később lett itt még csörte közöttük.


Apropó, visszaszólogatásak: a Sherlock című sorozat intelligens ugratásaiból itt csak a kifejezetten bunkó, alpári oltogatások maradtak meg (igazodjunk ugyebár a nézőkhöz…), a Holmes álnéven futó karakter pedig összes megmaradt, még el nem szívott megfigyelőképességét arra használja fel, hogy a mentorát megszívassa. Első megjelenéséhez kapcsolódnak a legfurcsább dolog, pedig később is lesznek még dolgok. Az amerikai detektívnek tetoválásai vannak és ami még különösebb, szado-mazo szexszel tölti idejét. Nem akarom megkérdőjelezni az alkotók épelméjűségét, de kénytelen vagyok, mivel olyan szinten írták át a karaktert, hogy az már teljesen függetlenedett Conan Doyle-i eredetijétől és önálló életre kelt. Holmes a munkájával van eljegyezve, az egyetlen nő, aki megmozgatja fantáziáját, az Irene Adler, és ő is csak intellektuális szinten. Itt már nem is adaptációról beszélünk, hanem egy olyan sorozatról, ami új karaktert alkotott, egy Monkot egy ismert névvel, akitől ráadásul a legalapvetőbb jellemvonásait is elveszik. Mindenkinek vannak olyan dolgai, amelyekre ugrik, hogyha valaki addig alakítgatja, amíg már felismerhetetlenné válnak, de még mindig azon a néven futnak, amin az eredeti zseni megalkotta őket. Nekem ilyen példának okáért a Seven Nation Army gagyi popfeldolgozásai, az Eragon elcseszett adaptációját és a Sherlock Holmes ezen változata. Az eredeti soha nem mondana ilyet Watsonnak (főleg nem az első közös ügyüknél): „Össze vagyok zavarodva Watson” , ezen kívül néhány igazán nyálas és balul elsült szövegeket nyom, mint példának okáért: „Tudom, hogy jó nyomozó lenne magából Watson.”

És különben is: MÉHÉSZKEDÉS? MINT HOBBI?! Ez annyira nevetséges, hogy képtelen vagyok elhinni, hogy a forgatókönyvírók komolyan gondolták. Csak képzeljük el a jelenetet: Holmesnak kéne egy új hobbi. Mondjuk méhészkedés? Mekkora ötlet, megy a filmbe! Mi a jó édes hétszázát gondoltak? Szánalmas hulladék.  Közben természetesen a nyomozói módszerei sem maradtak sértetlenek: mint már említettem, képességei megkoptak, energiáit lefoglalja Watson szívatása, így a nyomozást inkább intuíció alapján vezeti.

„Vezeti.” Watson hasznosabb tagja a kis különítménynek, mint ő egyedül. Különben is, olyan logikátlanok azok a következtetések, amiket levon, hogy a legrosszabb ponyvakrimikben is csak vészötletként kerülnének bele. A nyomozó mozgása több mint komikus, mintha egyszerre próbálná Robert Downey Jr. vicces mozdulatait és egy robot mozgáskordinációját összehangolni, amiből egyszerűen annyira nevetséges ötvözet jön létre, hogy azt látni kell.


2:08-nál a megfordulást érdemes figyelni

Mellesleg a történet is tele van lyukakkal. Hogy a vérbe vette rá a férfi, hogy a felesége pont olyan alakúra műttesse át magát, mint a korábban meggyilkolt nő? Miért tette be a gyilkos a nőt a pánikszobába? Miért vitte el a gyűrűt? Miért éli valaki újra gyilkolási vágyát szteroidoktól? És különben is: honnan tudja egy volt elítélt, hogy a rizsbe tett telefon újra használható lesz? Az egész egy elhibázott marhaság.

A zenéről: a zenék pocsékok. A béna popdaloktól elkezdve a legbénább horror-kliséket másoló „feszültségfokozó” vinnyogásig minden borzalom fel lett vonultatva. Hát nem a zenéi mentik meg ezt a sorozatot, ahogy a színészei sem, akik mindketten pocsékok és ahogy a forgatókönyvírók sem, akik voltak akkora majmok és KIHAGYTÁK MRS. HUDSONT a sorozatból.

Egyszóval borzalmas. Ráadásul borzalmasan hosszú is ahhoz képest, hogy milyen rossz. 45 perc, amit az életedből vesztegetsz el. Ne tedd. Pocsék próbálkozás.


1/10

Folytatás a jóval jobban sikerült Sherlock című sorozattal.

5 megjegyzés:

  1. Töredelmesen bevallom, csak az első mondatot olvastam el ebből a kritikából.
    De hát így mégsem kéne kritizálni valamit, nem?
    Nézd végig, hidd el, megéri.
    Ugyan ez volt a benyomásom egy rész után. Sőt, 12(!) részt néztem végig úgy, hogy igazából nem fogott meg annyira. De aztán... az első évad második fele ANNYIRA jó lett - és (SPOILER) minden idők legjobb Moriarty-ja is feltűnik a színen.
    Komolyan, nézd meg, talán megváltozik a véleményed.

    U.i. Csak a KARni kell ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 12 db negyvenöt perces részt nekem nem ér meg ez a tipikus amerikai nyáladzás és szerencsétlenkedés, akkor sem, ha valahogy sikerült egy tűrhető Moriartyt kikaparniuk valahonnan. A többi része akkor is gagyi marad.

      Törlés
    2. Hmm.. Talán valahol az éterben tiltakoznak, de.. NÉÉZD MEG! UTÓLAG ÉRTELMET NYER MAJD!
      Ez a Moriarty pedig nem egy Vipera-farkincányival jobb az eddigieknél, nekem egyszerűen ZSENIÁLIS volt.

      Na pá.

      Törlés
  2. Teljesen egyetértek a kritikáddal! Én online néztem meg az első részt,mert kíváncsi voltam rá, de csak kb 20 percig bírtam idegekkel.. utána kiordítottam magam,majd azért megnéztem végig, de ennyi épp elég volt belőle.
    Ma olvastam h képesek voltak Moriartyt is beletenni..az egyenesen felháborító. Egyáltalán,h ez a neve! Próbálom azzal nyugtatni magam,hogy itt csak a címben szerepel Sherlock és Watson is,de nincsenek benne. Csak a neveik.

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Kicsit késve írok ehhez a bejegyzéshez, de hát ha egyszer csak most akadtam rá!Először is elmondanám, hogy egyetértek veled, és egyáltalán nem csodálom, hogy nem nézted tovább az első résznél, ennek ellenére egy kicsit... maradjunk annyiban, hogy a szavahihetőséged megkérdőjelezhető, tekintve, hogy még egy évadot sem néztél meg belőle, hiszen láttunk már olyan sorozatot, aminek rosszul sikerült az első része, de a többi viszont tényleg jó lett. (Gondolom.) Nekem mondjuk ezzel nincs semmi bajom, és nem is ezért akartam írni. Csak annyit szerettem volna mondani, hogy a méhészkedést, mint hobbit nem csak úgy kitalálták. Doyle találta ki, ugyanis miután az eredeti Holmes visszavonult valamikor 1904-ben, méhészkedni kezdett... Szóval a sorozatkészítők sok mindent elrontottak, megváltoztattak, hozzátettek vagy éppen elvettek, de ezzel kivételesen (annyira) nem nyúltak mellé.

    VálaszTörlés