Hot Fuzz (Vaskabátok)- filmkritika

A Cornetto-trilógia második része felülmúlja elődjét minden tekintetben és ez már az első pár percben is megmutatkozik. Az alaptörténetünk egyszerű: Nicholas Angel, a londoni csúcsrendőr annyira kiváló, hogy felettesei kénytelenek őt elhelyezni a városból, mert mellette mindenki sokkal rosszabbnak tűnik. Új állomáshelyének egy tipikus brit falucskát választanak ki, ami rengetegszer nyerte már el az Év faluja címet. Látszólag minden tökéletes de egyre furcsább halálesetek követik egymást. Angel nagyszerű összeesküvés-elméletet és sorozatgyilkosságot kanyarít a történtek mögé.

Pedig miért ne eshetne bele valaki a metszőollóba?

A film rengeteg része van videoklip-szerűen forgatva, pörgős, néha remek képosztásokkal találkozunk. A zene nagyszerűen van kiválasztva, mindig tökéletesen passzol az aktuális szituációhoz. És most nézzük részletesebben, jó spoileresen a történteket.

Mielőtt elhelyeznék Londonból, már megalapozta a későbbi hangulatot a rendező azzal a rengeteg poénnal, amit ott kapunk. A később a Scott Pilgrimben is előbukkanó „ő is itt van mellettem” tipikus érzését hozza elő kirúgásának részlete, ahol felhívnám a figyelmet a kamera mozgására és a tökéletes beállításokra.

A magánéletében érzéketlen, de egy idióta növényt magával cipelő marcona fickó története ismerős lehet a Leon, a profiból, de itt a főszereplőnk tényleg kifejezetten híján van mindenféle szociális képességnek. Munkájának él, cseppet sem rendíti meg, hogy barátnője kidobta, beleveti magát a munkába.

A kisvárosba érkezve máris megkapjuk az egyik legjobb poént: a beszélgetés közben képregényfejtő hárpia egyszerűen fantasztikus, míg a másnapi futás közben felbukkanó, tenyérbemászó boltos mindenkinek ismerős karakter- mindenkinek van ilyen ismerőse barátja, aki akár akarja, akár nem, belemászik az ember személyes terébe, és unalmasnál unalmasabb dolgokkal bombázza.

Ne feledjük az őrmester első fellépését sem a faluban. Hiába próbálja betartatni a törvényeket, mint kiderül, a faluban többet számít az, hogy valami ne kerüljön be a bűnügyi statisztikába, mint az, hogy tényleg betartsák a törvényeket. A rendőrségen a fegyverek már évek óta porosodnak és rozsdásodnak, a bizonyítékraktár pedig üresen tátong. Mindenki sütizik és fagyizik- nincs jobb dolguk ebben a földi paradicsomban. Egyedül egy polgárember tartja rajta szemét az egész városon a mindent behálózó kamerarendszere segítségével, de még őt sem veszik komolyan.

A falusi pletykák elborítják a városi őrmestert, aki összetalálkozik azzal a karakterrel, akivel már a Shaun of the Deadban is együtt szerepelt. Együgyű, kövér, idegesítő- ő Danny, a rendőrfőnök gyermeke és Angel újdonsült társa. Az akciófilmmániás fiú iszonyatosan felnéz a fővárosi szuperzsarura, de mint kiderül, tudását a különböző akciókról csupán amerikai filmekből vette.

És ekkor megtörténik az első furcsa eset. A színházban eljátszott szörnyű Shakespeare darab után a két főszerepelőt súlyos autóbaleset éri. A falulakók szomorúan fogadják a hírt, de mivel balesetként tekintenek az esetre, gyorsan továbblépnek. Egyedül Angel gyanakszik, de az idegesítően joviális városlakók nagyon gyorsan leállítják.

Később még több furcsa esemény történik, és minden egy irányba mutat- egy hatalmas összeesküvés irányába, amelynek célja hatalmas vagyon összeharácsolása, a tettes pedig teljesen egyértelmű. Az összegyűjtött bizonyítékok azonban mégsem bizonyulnak elégnek -  a feltételezett gyanúsítottnak alibije van. De Angel nem adja fel és olyan titok nyomára bukkan, ami.. nem, ez túl nagy spoiler lenne.

A film végi leszámolást bármelyik akciófilm megirigyelné, az öregasszony halálát balesetnek tartó falusiak egyszerűen felejthetetlenek és a bizarr angol humor még inkább helyén van, mint az előző filmben. Tehát a szerzőpáros tovább fejlődött, és ismét egy remek paródiát raktak le elénk, ami aközben, hogy felejthetetlen jelenetekkel szolgál, nem felejt el görbe tükröt tartani nemcsak a filmek de az angol társadalom elé is. A képek – mint mondtam már- nagyon szépek, a párbeszédek pörgősek és szellemesek és a magyar szinkron is egész korrektül sikerült.

Ajánlom mindenkinek, aki nem riad el egy kis vértől és szereti az angol/fekete humort.

10/10 (!)

Shaun of the Dead (Haláli hullák hajnala[?!?!])- filmkritika

A Cornetto-trilógia

Igen van ilyen. Nem, nem nagyon szarok. Igen, a magyar címük nagyon béna.

Mindhárom filmet Edgar Wright rendezte és Simon Peggel együtt írta is, aki pedig az egyik állandó főszereplő Nick Frosttal együtt. A név onnan ered, hogy mindhárom filmben feltűnik egy-egy Cornetto jégkrém, amik az adott film stílusára utalnak. Ennyi elég is bevezetőnek.

Három film (trilógia ugyebár), melynek harmadik része valószínűleg kis hazánkban nem fog mozivászonra kerülni, de máshol, a világ boldogabb pontjain már vetítik is.

A trilógia első része magyarul a Haláli hullák hajnala, valóban gyilkos címmel jött ki, ezzel elijesztve majdnem minden épeszű embert attól, hogy akár csak egy pillantást is vetne rá. (Komolyan, ilyen címmel mit gondoltak? Ez majdnem rossz mint az Apácashow 2: Újra virul a fityula fordítása.) A Shaun of The Dead tehát egy olyan film, amit talán leginkább paródiának lehet tekinteni.

Az alaptörténet akár egy mély karakterdrámának is jó táptalajt adna. A harmincas éveibe lépő férfi gyerekkori, elhízott, infantilis, munkakerülő, büdös és primitív, egy szóval jellemezve: roncs barátjával lakik, aki egy pennyt sem ad a lakbérbe, de közben szinte kényszeríti barátját, hogy minden estét vele töltsön a helyi kocsmában. A férfi (Shaun) barátnője ezt nagyon nehezen viseli, így egy idő után megelégeli azt a szituációt, hogy minden randevújuk a kocsmában töltik és kiadja az útját szegény főhősünknek, aki megpróbál változtatni szomorú és nyomorúságos helyzetén. Közben szülei, illetve életben maradt anyja részéről is ömlik a fejére a baj- nevelőapja, akivel sosem jött ki jól, ismét meglátogatja és hasonlók. Egyszóval a helyzet tragikus, és mikor megpróbál változtatni tarthatatlan állapotán, következik a teljesen random zombiapokalipszis.

A film remekül parodizálja ki a zombifilmek leglejáratottabb kliséit- kezdve azzal, hogy a főszereplő képtelen észrevenni azt, hogy körülötte mindenki átváltozik lassan agyzabáló hullává. Később természtesen összeverbuválódik a csapat: Shaun, a kövér haverja, Shaun édesanyja, a nevelőapja, a volt barátnője, a volt barátnőjének pajtása és annak idegesítő bölcsész pasija.

El is indulnak, hogy elbarikádozzák magukat a legbiztonságosabb helyen amit hirtelen ki tudnak találni: hát persze hogy a kocsmában. Útjukban azonban körülbelül száz zombi áll. Szerencsére a TV-ből megtudják, hogy a zombikat agyuk szétverésével kell hatástalanná tenni, így kemény tárgyakkal felszerelkezve neki is várnak a kocsmához vezető útnak. Hamar elvesztik azonban a nevelőapát, aki halála előtt megható pillanatokat gerjeszt azzal, hogy bevallja, hogy ő csak példaképe akart lenni a fiúnak, és rettentően sajnálja, hogy ez nem sikerült. A helyzet abszurditását csak fokozza, mikor miután meghal és mindenki sír a teteme fölött, egyszer csak újra megmozdul és elkezd agyakra vadászni. Fantasztikus.

Később összeakadnak egy másik túlélőcsapattal is, akik ugyan azokból a klisétagokból állnak, majd a formulához híven köszönnek egymásnak és két különböző irányba vonulnak el. Külön figyelmet érdemel a véletlenszerűen megszólaló zenelejátszó, ami még kihúzott állapotban is zúg, illetve a személyes kedvencem, ami álljon itt ízelitőként.

Igen, így kell elképzelni körülbelül az egész filmet. Egy abszurd humorral fűszerezett igazi brit remekmű, annyi véletlenszerű vérontással és az utolsó pillanatokban kinyögött bocsánatkérésekkel és bűnvalásokkal, hogy azt bármelyik amerikai blockbuster megirigyelhetné.

Az operatőri munka egész egyszerűen remek. Nagyszerű képek, néha szinte videoklip szerű montázsok, úgy az egész, ahogy van, remek! A zenével nagyszerűen támasztják alá a bizarr hangulatot, nagyon jól eltalált paródia remek színészekkel. Ezt annak ellenére mondom, hogy a Kövér havert játszó Nick Frost annyira tenyérbemászóan primitíven ostoba suttyót játszik, hogy ember legyen a talpán, aki legalább egyszer nem akarta pofán vágni a film folyamán. A végkifejlet meg fantasztikus. Pirospont a rendezőnek, aki bemutatta, hogy a valódi világ hogyan reagálna egy zombiinvázióra és egy olyan filmet tett elénk, ami néhány ponton elgondolkoztat, néha meg remekül szórakoztat.

 Szerintem egy erős: 7/10

A Hot Fuzz (Vaskabátok) elemzés következik!