A Cornetto-trilógia
Igen van ilyen. Nem, nem nagyon szarok. Igen, a magyar címük
nagyon béna.
Mindhárom filmet Edgar Wright rendezte és Simon Peggel
együtt írta is, aki pedig az egyik állandó főszereplő Nick Frosttal együtt. A
név onnan ered, hogy mindhárom filmben feltűnik egy-egy Cornetto jégkrém, amik
az adott film stílusára utalnak. Ennyi elég is bevezetőnek.
Három film (trilógia ugyebár), melynek harmadik része
valószínűleg kis hazánkban nem fog mozivászonra kerülni, de máshol, a világ
boldogabb pontjain már vetítik is.
A trilógia első része magyarul a Haláli hullák hajnala,
valóban gyilkos címmel jött ki, ezzel elijesztve majdnem minden épeszű embert
attól, hogy akár csak egy pillantást is vetne rá. (Komolyan, ilyen címmel mit
gondoltak? Ez majdnem rossz mint az Apácashow 2: Újra virul a fityula
fordítása.) A Shaun of The Dead tehát egy olyan film, amit talán leginkább
paródiának lehet tekinteni.
Az alaptörténet akár egy mély karakterdrámának is jó
táptalajt adna. A harmincas éveibe lépő férfi gyerekkori, elhízott, infantilis,
munkakerülő, büdös és primitív, egy szóval jellemezve: roncs barátjával lakik,
aki egy pennyt sem ad a lakbérbe, de közben szinte kényszeríti barátját, hogy
minden estét vele töltsön a helyi kocsmában. A férfi (Shaun) barátnője ezt
nagyon nehezen viseli, így egy idő után megelégeli azt a szituációt, hogy
minden randevújuk a kocsmában töltik és kiadja az útját szegény főhősünknek,
aki megpróbál változtatni szomorú és nyomorúságos helyzetén. Közben szülei,
illetve életben maradt anyja részéről is ömlik a fejére a baj- nevelőapja,
akivel sosem jött ki jól, ismét meglátogatja és hasonlók. Egyszóval a helyzet
tragikus, és mikor megpróbál változtatni tarthatatlan állapotán, következik a
teljesen random zombiapokalipszis.
A film remekül parodizálja ki a zombifilmek leglejáratottabb
kliséit- kezdve azzal, hogy a főszereplő képtelen észrevenni azt, hogy
körülötte mindenki átváltozik lassan agyzabáló hullává. Később természtesen
összeverbuválódik a csapat: Shaun, a kövér haverja, Shaun édesanyja, a
nevelőapja, a volt barátnője, a volt barátnőjének pajtása és annak idegesítő
bölcsész pasija.
El is indulnak, hogy elbarikádozzák magukat a
legbiztonságosabb helyen amit hirtelen ki tudnak találni: hát persze hogy a
kocsmában. Útjukban azonban körülbelül száz zombi áll. Szerencsére a TV-ből
megtudják, hogy a zombikat agyuk szétverésével kell hatástalanná tenni, így
kemény tárgyakkal felszerelkezve neki is várnak a kocsmához vezető útnak. Hamar
elvesztik azonban a nevelőapát, aki halála előtt megható pillanatokat gerjeszt
azzal, hogy bevallja, hogy ő csak példaképe akart lenni a fiúnak, és rettentően
sajnálja, hogy ez nem sikerült. A helyzet abszurditását csak fokozza, mikor
miután meghal és mindenki sír a teteme fölött, egyszer csak újra megmozdul és
elkezd agyakra vadászni. Fantasztikus.
Később összeakadnak egy másik túlélőcsapattal is, akik ugyan
azokból a klisétagokból állnak, majd a formulához híven köszönnek egymásnak és
két különböző irányba vonulnak el. Külön figyelmet érdemel a véletlenszerűen
megszólaló zenelejátszó, ami még kihúzott állapotban is zúg, illetve a
személyes kedvencem, ami álljon itt ízelitőként.
Igen, így kell elképzelni körülbelül az egész filmet. Egy
abszurd humorral fűszerezett igazi brit remekmű, annyi véletlenszerű
vérontással és az utolsó pillanatokban kinyögött bocsánatkérésekkel és
bűnvalásokkal, hogy azt bármelyik amerikai blockbuster megirigyelhetné.
Az operatőri munka egész egyszerűen remek. Nagyszerű képek,
néha szinte videoklip szerű montázsok, úgy az egész, ahogy van, remek! A
zenével nagyszerűen támasztják alá a bizarr hangulatot, nagyon jól eltalált
paródia remek színészekkel. Ezt annak ellenére mondom, hogy a Kövér havert
játszó Nick Frost annyira tenyérbemászóan primitíven ostoba suttyót játszik,
hogy ember legyen a talpán, aki legalább egyszer nem akarta pofán vágni a film
folyamán. A végkifejlet meg fantasztikus. Pirospont a rendezőnek, aki
bemutatta, hogy a valódi világ hogyan reagálna egy zombiinvázióra és egy olyan
filmet tett elénk, ami néhány ponton elgondolkoztat, néha meg remekül
szórakoztat.
Szerintem egy erős: 7/10
A Hot Fuzz (Vaskabátok) elemzés következik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése