Szigorúan ellenőrzött vonatok - elemzés

Beavatás

Feltehetnénk a kérdést: mitől is olyan népszerű a Szigorúan ellenőrzött vonatok című könyv/ film? Elsősorban a filmről ejtenék pár szót. A Menzel által rendezett film a könyvhöz képest sokkal inkább kidomborítja a történet humoros oldalát és sokkal könnyebben befogadhatóvá teszi az amúgy igen drámai szálat.

Miben különbözik tehát egymástól a könyv és a filmadaptációja?  Ahogy már említettem, a film sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a humoros részekre. Ezért lehetséges az is, hogy azok, akik csak a filmet látták, rögtön a szexszel rokonítják a Szigorúan ellenőrzött vonatokat. Ahogy a könyv, úgy a film is igen nyíltan beszél erről a témáról, ám még nagyobb hangsúlyt helyez erre a szálra, így sokkal inkább ez válik meghatározó tényezővé, mint az egyéb gondolatok. A filmről mindent elmond az, hogy a DVD hátulján található első mondat a következő: „Milos, aki nem hőssé akar válni, csak a már kínossá vált szüzességét szeretné elveszíteni”. A könyv nem erről szól, miért kell mégis a teljes filmet e köré felépíteni? A válasz egyszerű: mert a film egy teljesen más médium, mint a könyv. Mint ahogyan később ki fogom fejteni, a könyv olyan szaggatott, annyi visszaemlékezéssel tarkított, hogy azt lehetetlen lenne filmvászonra vinni.

Ezért is változtatták meg a forgatókönyvet is, ezért láthatjuk jelen időben, ahogy Milos felvágja az ereit, nem pedig mint a könyvben, retrospektív narrációval. A narrációról: Milos gondolatait halljuk, sokszor szinte szó szerint azokat a mondatokat, amelyeket a könyvben is használt. A humorhoz még annyit, hogy míg a könyv egyik legkatartikusabb jelenete az utolsó, lezáró jelenet, addig a filmben még az is viccre van kicsit véve. Mert miközben Zdenka sorolja, hogy mi minden repül (a vonat, a katona) nem sokkal később valóban repül a vonat, a katona is. Érdekes, hogy hogyan tudtak egy kis humort csempészni a legtragikusabb jelenetbe is.

Ám a könyv sokkal több érdekes elemeznivalót hordoz magában. A legizgalmasabb magának Milosnak a figurája, akinek személyén keresztül az író bemutatja az egész második világháborút, és az abban résztvevő feleket. De elképzelhető egy másik értelmezés is a történésekhez. E szerint az egész történet nem másra van kihegyezve, mint hogy hogyan válik egy gyerekből férfi, hogy avatódik be a felnőttek világába.

Kezdjük talán az első értelmezéssel. Mint már az első mondatából kiderül a regénynek, a második világháborúban játszódik a mű, egy apró kis falucskában. Ahogy egyre többet tudunk meg a megtörtént eseményekből, úgy derül ki, hogy a háború igazából vajmi kevés befolyással van a kicsiny közösség életére. Az élet hasonlóan megy tovább, mint azelőtt és a falu lakóinak még a világháború kellős közepén sincs jobb dolguk, mint a különböző pletykákkal foglalkozni (lásd Milos öngyilkossági kísérlete és a pecsételős incidens). Valójában a háború ténylegesen csak a vasútállomáson dolgozókra van kihatással.

És ha hozzátesszük azt, hogy ennek ellenére a főnök úr ugyanúgy nevelgeti galambjait és törekszik a karrierépítésre, rájövünk, hogy még ez sem teljesen igaz. Itt már csak annak van köze a háborúhoz, aki bele akar keveredni vagy kénytelen belekeveredni. És így érkezünk el a végső, talán legkatartikusabb jelenethez a könyvben, amely véleményem szerint az egyik fő üzenete a regénynek. Miután Milos elhelyezte a bombát, és még ott marad a megfigyelő helyén, meglövik és ő visszalő. Eltalálja az őt megsebesítő katonát, majd leesik a földre. A német is kiesik a vonatból és egymás mellett szenvednek ki.  A katona, sebesülésétől öntudatlanul „masírozik”. Haza megy. És itt, ahol mind a két, alapvetően névtelen figura kiszenved egymás mellett, láthatjuk, hogy mennyire értelmetlen volt ez az egész. Mert az ember: ember, és nem számít, hogy cseh vagy német. Ám Milos boldogan halt meg- felrobbantotta a szerelvényt.

De miért is teszi ez őt boldoggá?  Ahogy a regényből kiderül, Milost nem nagyon érdeklik a tágabb összefüggések, kis faluján kívül történő események. Alapvetően egy gyerek lelkével rendelkezik, akit a saját, szemmel látható környezetén kívül semmi sem tud érdekelni. Mikor a marhákat embertelen körülmények között tartják, az érdekli, mert látja. Az, hogy közben a fronton több száz, vagy akár több ezer ember hal meg egy őrült diktátor kénye-kedve szerint, az már sokkal kevésbé. Jobban leköti saját férfiatlansága, mint bármi más. Miért nyújt neki mégis örömet a végén ez a partizánakció?

Hogy ezt kiderítsük, realizálnunk kell a főszereplő lényében található furcsaságokat, így most belépünk a szex, a beavatás és a felnőtté érés témakörébe. Hogy a főszereplő célja a szüzesség elveszítése lenne? Egyszer sem szorgalmazza az együttalvást Másával. Ezt sokkal inkább a lány erőlteti, a fiú pedig egész egyszerűen nem tud megfelelni az elvárásoknak. Nem kell sokáig olvasnunk a könyvet, hogy rádöbbenjünk, hogy ezzel a fiúval nem stimmel valami.

Mint később kiderül, nem rendelkezik rendes apaképpel, egy példaképpel, akit követhetne. Miután a mű elején megtudunk a felmenőiről egyet, s mást, később az apja egyáltalán nincs említve, mindig csak arról beszél, hogy az édesanyjával mi lesz, mit csinál, satöbbi.

Milyen apafigurák állnak a fiú előtt? Három felmenőjét mutatja be, ebből a hozzá legközelebb állót, az apját legrészletesebben. De essen szó előbb a többiekről. Szinte mint kétféle út, úgy áll a fiú előtt ez a két ős. Az egyik szinte semmi munkával jobban élt, mint a társadalom nagy része, és ezt a munkások orra alá is dörgölte. Ám az igazság lesújtott, és a semmit sem dolgozó őst végül úgy megverték, hogy meghalt. A másik út egy kicsit összetettebb. Ötvözi a hőst és a léha semmittevőt. A hipnotizőr nagyapa képe a filmben is igen jellegzetesre sikerült, a könyvben is egy nehezen feledhető karakter. Az egyik legnagyobb érzelmi megrendülést adja a kötetben az a jelenet, mikor az író ismétlést használva sulykolja belénk az üzenetet, ahogy a nagyapa a tankokba: Forduljanak vissza, és menjenek haza. A hősiességre való hajlam talán így jött be a fiú érzékeny lelki világába, de érdemes megfigyelni azt a párhuzamot, hogy a nagyapa és Milos is úgy halt meg hősiesen, hogy lényegében nem ismerték el illetve a siker is minimum kétséges.

Ám essen szó az apjáról is. Ahhoz képest, hogy az elején szinte egy egész fejezeten keresztül tárgyalja az apjának szokásait, illetve vele nyitja az egész művet, később, mint korábban is mondtam, említés sem esik róla. Egy normális családban a fiúknak az édesapjuk szolgál mintával, egy olyan követendő magatartást és értékrendet felállítva, amit a felnövő gyerekek nagy valószínűséggel követni fognak. Ám ahogy kiderül, ez az apa nem látta el a fiát olyan jellegű útmutatással, amit az életben sikeresen használna.

Így hát azt a Hubicka forgalmista urat választja példaképnek, aki egy unalmas estén az összes fellelhető bélyegzőt rányomja a távírász kisasszony pucér ülepére. A szoknyavadász apapótlék képbe kerülésével válik a szexualitás is igazán égető kérdéssé. A filmmel ellentétben itt retrospektív narráció van jelen, így nem tudjuk meg rögtön, hogy mitől vannak a sebek a kezén, csak a mű harmada-fele körül bújik ki a szög a zsákból. Valószínűleg nem véletlen, hogy végül Milos is ugyan úgy kirepeszti a bőrfotelt, mint a forgalmista, mikor végül „férfivá lesz”. És végül be is teljesíti a forgalmista úr nagy tervét, miszerint felrobbantja a szigorúan ellenőrzött vonatot. Itt tárul ki a látóköre, és érti meg, hogy itt nem csak az ő személyes életéről van szó.

Akkor a szex felnőtté tette? Kérdéses. Az, ahogyan a bomba elhelyezése után is fent marad a rejtekhelyén, egy kifejezetten gyerekes megmozdulás. Mint a rossz csínyt elkövető csibész, aki megnézi, hogy mi lett az eredménye. Azután is megmarad benne valami furcsa gyerekesség, hogy eltalálta a golyó. Mikor nem találja el először a helyes irányt, már az is hatéves korombeli önmagamra emlékeztet, de van itt még valami, ami talán még jellemzőbb a kiskorúakra. Az, ahogyan keresetlenül megragadja a lényeges mozzanatot a katona haláltusájában: haza megy…

Összességében egy olyan könyv, amit mindenképpen érdemes elolvasni. A filmet nem mondanám, hogy muszáj megnézni, de az is egy olyan élmény, ami nehezen felejthető, bár nem ugyanazon szempontok miatt. A szigorúan ellenőrzött vonatok teljesen jogosan a világirodalom egyik kiemelt jelentőségű műve.

A film: 6/10

A könyv: 8/10