Into the wild-filmkritika

Hogy mi késztetett arra, hogy a tőlem oly’ távol álló világba kalauzoló „Into the wild” (inkább ezt a címet használnám, mivel úgy érzem, a magyar címfordítók ha nem is bakot lőttek, de mégsem találták el az eredeti cím igazi pikantériáját) című filmet megnézzem? A zenéje. Miután hallottam az egyik számot, megnéztem az előzetest és úgy döntöttem, hogy egy kicsit a hippikultúrába is mélyebben behatolok. A film története valós eseményeken alapul és Jon Krakauer azonos című regénye alapján készült Sean Penn rendező-forgatókönyvíró kezeiben.

A film alapvetően két idősíkban játszódik: az egyik jelenetben már az alaszkai ősvadonban van főhősünk, míg a másik szálon az odajutását követhetjük nyomon. A főszereplőnk egy bizonyos Cristopher McCandless, aki friss diplomásként, ígéretes tehetségként a társadalmi elvárásokra fittyet hányva, kötelezettségeit maga mögött hagyva nekivág a vadonnak, hogy „igazán szabad legyen”.

Váratlan elutazásának hátterében családja áll: szülei kölcsönös megcsalásokkal és folyamatos veszekedésekkel mérgezték gyermekeik életét, akikben ezek az élmények, mivel igen fiatal korukban érték őket, maradandó nyomot hagynak. Bár a szülők nem válnak el (vélhetően a gyerekek miatt), a fiatal Cristopher mégis úgy érzi, hogy nélkülük tud csak igazán kiteljesedni. Mint kiderül a filmben, a fiú megszállott olvasó, folyamatosan falja a könyveket- főként a romantika nagy alakjaitól (pl: Tolsztoj). Mint egy modern-kori Don Quijote száll szembe mindennel, hogy elérjen a maga által kitűzött célhoz, ami nem más, mint a távoli Alaszka. Útja során rengeteg különböző emberrel összetalálkozik, akikre nagy hatással van- de ne feledjük el, hogy hatás nincs ellenhatás nélkül. A korai Cristopherhez képest az (SPOILER) agonizáló Cristopher már teljesen másként látja a dolgokat.

Mondhatjuk azt is, hogy a film a felnőtté válás története. A szülők viharos életének árnyékában a két gyermek valószínűleg nem tudott rendesen felnőni és megérni –ezt támasztja alá az is, hogy a film közben folyamatosan halljuk a húg narrációját. A lány szilárdan hisz benne, akárcsak a kisgyerekek, hogy bátyja tévedhetetlen és minden úgy van jól ahogy a nagytestvér csinálja.

A nagytestvér pedig kapja magát, és a kor divatja szerint útra kel. Személyazonosság és pénz nélkül indul útnak, de egy idő után kénytelen rádöbbenni, hogy ebben a világban bizony semmit sem lehet ingyen megkapni. Dolgozni kezd, hogy megszerezze a pénzt ahhoz az utazáshoz, ami úgy gondolja, majd elszakítja őt az anyagi világtól való függéstől. Ne feledjük el azt sem, hogy a huszonhárom éves fiú otthonról egy szó nélkül megy el, majd két évig semmiféle életjelet nem ad magáról. A fiúk eltűnésébe majdnem beleroppannak a szülők, majd végül a testvére is kételkedni kezd benne, miközben ő maga csak él, és legnagyobb gondjának azt tartja, hogy megtalálja az élet igazságát.

Gyermeki felelőtlenségét utolsó pillanatában megbánja és azt vizionálja, hogy szülei tárt karokkal üdvözlik, és mikor ő átöleli őket, akkor majd ők is megértik azt,amit ő itt megértett. Tehát mint egy gyermek, mint aki egy nagy táborból ér haza, elmeséli kalandjait és reméli, hogy a szülők is átérzik ugyan azt, amit ő is átérzett.

Érdekes, hogy hogyan talál magának új apaképet a régi helyett, akiben mélységesen csalódott. Az értelmiségi, kétkezi munkával nem foglalkozó apa helyett talál magának egy öreg, ex-alkoholista, de mostanra már jó útra tért fickót, aki bőrdíszművesedéssel keresi mindennapi kenyerét. Itt is észre lehet venni, hogy mennyire tudja élvezni a civilizációból kiszakadt ember a kétkezi munka gyönyörét.

Az utazást néhol megszakítják kisebb-nagyobb kitérők, de csak elér céljához. Alaszkában egy kivénhedt buszban teremti meg saját kis civilizációját, XX. századi Robinsonként. Természetesen mindezt nem tudná megtenni bizonyos segédeszközök nélkül, amelyek végeredményben mégiscsak a civilizációból származnak. Ezeket többnyire az imént említett pótapjától kapja, akit egyébként szintúgy cserbenhagy öregkora legvégső szakaszában, hogy álmait hajszolja, mint vér szerinti szüleit.

Megérkezése után két hónappal megpróbál visszatérni a civilizációba, mivel egy Tolsztoj mű alapján rájön, hogy csak akkor éri meg élni, hogyha másokért is tesz az ember. És itt érik férfivá az a gyerek, aki szülei elől a hegyekbe menekült, és megpróbál visszamenni hozzájuk. Sikertelenül.

A filmmel csak néhány apró problémám van, és ezek közül is csak nagyon kevés technikai. Először is Kristen Stewart. Ő tényleg nem jó semmiféle szerep eljátszására, bár úgy, hogy egy hippi nőszemélyt játszik még egész elfogadható a körülbelül nulla arcjátéka, de ez is csak abban az esetben, ha azt feltételezzük, hogy 0-24 be van lőve. Másodjára senkinek sem ajánlom a magyar szinkront, elég elhibázott. Harmadjára pedig sokszor idegesítővé tudnak válni a véletlenszerűen elszórt okos mondások, amik néha már szinte coelhoi magasságokba emelkednek. (És a bónusz: én néha indokolatlannak tartom a lassításokat. Persze, sokkal epikusabb, ha lassan rázza a vizes haját, de azért na.)

És a másik problémám, ami viszont üzenetbeli. A főszereplőt egy rendkívül szimpatikus figurának ismerjük meg, de hogyha jobban belegondolunk, egy felelőtlen, gyerekes, közveszélyes, többszörösen törvényszegő alak, aki nemcsak az egész családját rendítette meg lelkileg eltűnésével, de utána több szabályt és rendeletet szeg meg, mint James Bond egész karrierje során pedig ő sem volt kispályás, továbbá később egy öregembert is magára hagy,összetöri egy fiatal lány és egy kissé öregedő hölgy szívét (anyakoplexus, vagy mifranc).

De nehogy tévedésbe essen az olvasó: nekem tetszett ez a film. A maga műfajában kifejezetten jó road-movie, kiváló zenékkel, gyönyörű képekkel, és végeredményben pozitív végkicsengéssel, egy olyan mű, amit érdemes megnézni. Jó színészek meg Kristen Stewart- élvezetes, megnézendő darab az Into the wild (Út a vadonba).

ui: néhány szó a filmzenéről.

Külön is érdemes meghallgatni, számomra leginkább a No Ceiling és a Long Nights volt kiemelkedő, de aki kedveli a kellemes country/alternative/ John Fruiscante stílusú zenét, annak mind a harminchárom percnyi játékidő élmény lesz.

A film: 6/10
Filmzene: 8/10